A keresés életünk alapvető része. De legyünk őszinték önmagunkhoz. Miért keresünk? Mi az alapvető motivációnk, amikor fejlődni akarunk? Mi a gyökere, az origója a cselekedeteinknek?

A boldogságra való törekvés? De ez így önmagában elég nagy közhely...a boldogság elég általános fogalom, és mindenkinek mást jelent. Ami azonban közös ebben a keresésben, az érzelmi és anyagi biztonságra való törekvés. Ezért keressük a párunkat, és az életcélunkat is. Nem véletlenül szól a legtöbb film, vagy írás erről a keresésről és ezek megtalálásáról. Ezekből a sokszor idealizált képekből azonban nem szabad a végtelenségig táplálkozni. Ez is egyfajta "anorexiához" vezethet, a lélek zavarához, mert egy olyan képet kergetünk, ami nem létezik. Miért nem létezik? Mert általános, és nincs mögötte a HOGYAN. Nincsenek meg benne a válaszok a saját kérdéseinkre, hiszen az mindig személyre szabott, és a részletekben rejlik.

Ami viszont biztos, hogy senki sem vágyik olyasmire - mármint szívből - amire nem rendeltetett, nincs benne a saját sorstervében. Ez adjon mindig reményt, amikor csak a vak hitre tudunk támaszkodni. 
"Tedd meg az első lépést, és higgy. Nem kell látnod a lépcsőt. Csak tedd meg az első lépést." Martin Luther King.

Szóval az is teljesen rendben van, ha valakinek nem a család vagy a házasság az álma, hiszen akkor ő mást vállalt. Éppen ezért más környezetbe is született, ahol mással kell dolgozni. De, ha egy szerető család minden vágyad, akkor ott is van, vár rád, csak meg kell fejlődnöd. Ezzel a fejlődési folyamattal nem csak magadat, de a családi energetikádat is gyógyítani tudod. De erről bővebben egy másik bejegyzésben.

Egy történet. A férjem sok évvel ezelőtt intézte a dolgait az egyik plázában. Egyszer csak egy nagyon erős érzés késztette megtorpanásra. Elmondása alapján olyan volt, mintha találkozott volna azzal az emberrel, akit mindig is keresett. Olyan szeretet kerítette hatalmába, amilyenre mindig vágyott, és mellette egy óriási hiányérzet is megjelent, hiszen nem találkozott ott és akkor senkivel. Majd amikor megismerkedtünk rögtön tudta, hogy mindig is engem keresett, érezte azt az érzést, amit a plázában sok évvel ezelőtt. De akkor még nem álltunk készen egymásra, nem álltunk készen arra, hogy elengedjük az akkori énünket és egy felnőttre valakire cseréljük, aki családot és felelősséget akar az életébe. Minden esetre úgy gondoljuk, hogy ott és akkor találkoztunk, csak még nem jött el a mi időnk...

Ehhez csak annyit kell tenni, hogy a megérzéseinkre hallgatunk. Miért? Mert az a belső iránytű, amit nem a tudatunk irányít, hanem tényleg egy felsőbb "én", akinek rálátása van a nagy egészre, amihez tudatos szinten nincs hozzáférésünk.

Az agy milliónyi idegi kapcsolaton keresztül alakítja ki az általunk ismert világképet. Ezek a kapcsolódások gyerekkorunkban még képlékenyek, ahogy fejlődünk tanulás útján kialakítjuk a jó és rosszról alkotott fogalmainkat, hogy milyen szituációra milyen válaszreakciót adunk. Ezt nem is tudatosan, hanem utánzással tesszük magunkévá. Látjuk, ahogy a számunkra példaértékű emberek mikor hogyan viselkednek, és ez lesz számunkra a séma. Hiszen a gyermek mindig a cselekvővel azonosul, nem a cselekedet minősége alapján "foglal állást", az ezekre vonatkozó információkat a környezete tanítja meg neki. Ez a rendszer lassan megszilárdul és vezérelni fogja viselkedési mintáinkat, ezáltal életeseményeinket és tapasztalásainkat. Elkezdünk eszerint élni, ha jó ha rossz. Az első sikertelenség és kudarc élményének hatására kezdünk el keresni...azon gondolkodni hol nem működik jól a rendszerünk - már aki elkezd gondolkodni. Így működik az élet, így indul el a keresés. Ezért nem lehet sérülések nélkül fejlődni, és áldás az "átok". Ahogy elkezdünk tudatosan tekinteni önmagunkra, úgy nyílik ki a tudatunk, alkalmas lesz új rendszerek befogadására. Elkezdhetjük lebontani a régit ott ahol kell, és építeni az újat, ami már a miénk, jó lesz nekünk.

Mondják, hogy az "az apák bűnei a fiúkra szállnak, még akkor is, ha azok a fiúk, néha lányok". Mert megtanuljuk azt, amit a szülők is megtanultak. Ha nem kezd el keresni az ember, akkor ez így megy tovább, sok számunkra sikertelen minta is öröklődik a sikeresek mellett.

A fizikai és metafizikai keresés összefonódik. Egyik nincs a másik nélkül. Kell a tapasztalás a lélek emelkedéséhez. És ahhoz, hogy az ember valóban megtalálja a másik felét, ahhoz ennek az átalakulásnak meg kell történnie.

Az a szerelem, amit mindenki igazából keres, nem merül ki az anyagi beteljesülésben. Valójában mindenki a másik felét keresi, akivel egy húron tud pendülni, és aki mellett jobban tudja szeretni azt az embert, aki ő valójában. Így tudjuk emelni egymást.

Az IGAZI nem egy hosszú lista fizikai megnyilvánulása, amit megálmodtunk a világképünk és a rengeteg romantikus film alapján. Annál sokkal nehezebb, összetettebb és több.

Valójában pont azzal az emberrel vagyunk együtt, akivel ott és akkor együtt tudunk lenni, hiszen MI választottuk őt! A mi világképünkben futó megannyi algoritmus eredményeként született meg a döntés...őt választom! Ez a Vonzódás és Választás törvénye, ami meghatározza a világunkat, amelyben élünk. A megannyi lehetőség közül, ami körbevesz minket MI vagyunk azok, akik kiválasztják a neki tetszőt. És mi alapján tesszük mindezt? A kialakult világképünk alapján. Azt választjuk, ami ott és akkor beleillik, elfogadható számunkra, mert ha "oda nem illőt" választanánk, az kilökődne, mint egy idegen szerv. Ha elégedetlen vagy az életeddel kezdj el kérdéseket feltenni magadnak. Őszintén, és válaszolj is rá őszintén! Másképp nem megy. Ha felismerjük, hogy nem nekünk való valami vagy valaki, akkor merni kell változtatni és megnyitni a tudatunk valami más befogadására. Mindig helyet kell csinálni az újnak! Hiszen épp ahhoz vonzódsz, amit be tudsz fogadni, amihez rendelkezel megoldókulccsal, ismered már.

Ha segítségre van szükséged ebben a keresésben a Jewellery 4 You szolgáltatás a legjobb választás. Készítek neked egy egyedi támogató ékszert, és egy Coaching ülés keretében beszéljük át a problémádat. Katt ide a részletekért!

Miért vonzódom mindig azokhoz, akik csak kihasználnak? Kérdés 1. Tök jó kezdet. A következő kérdésed viszont legyen az, hogy "Minek a hatására működöm így? Miért ezt a döntést hoztam meg ott és akkor?"

És ekkor kezdesz el keresni...szépen lassan igazi válaszokat találni...megtapasztalni és felépíteni egy új, jobban működő világképet, ami már a te válaszod a kérdéseidre. Ezen az úton használd a belső iránytűdet. Ez az út azonban nem a könnyebbik, hanem nagyon sokszor lesz a nehezebbik, hiszen folyamatosan ki kell majd lépned a komfortzónádból. De mégis az egyetlen, ha egy magasabb minőségű, harmonikusabb párkapcsolatra és életre vágysz. Ez színtiszta fizika, azokkal kerülsz rezgésbe, és vonzódásba, ahol te magad is rezegsz. Tudjátok, "madarat tolláról..."